A legjobb film és rendezői Oscar-díjjal kitüntetett alkotás a díjátadókkal ellentétben a mi tetszésünket egyáltalán nem nyerte el.

Az 1960-as évek Amerikájában játszódó látványos fantasy A víz érintése (The Shape of Water, Guillermo Del Toro, 2017) eléggé kétséges és megkérdőjelezhető politikai üzenettel.

Elisa Esposito egy takarítónő egy titkos amerikai laboratóriumban, amelybe egy Amazonas környékéről befogott különleges lényt visznek kivizsgálásra. Elisa és a lény egymásba szeretnek, és a nő megszökteti szerelmét a laboratóruimból.

Del Toro stílusa, hogy felnőtteknek szóló meséket alkot. A filmjeiben igen gazdagon keverednek a horrorelemek mesei elemekkel, de alapjában véve elválasztható benne egy igen erős drámai, inkább realista vonal, és egy mesék világát bemutató vonal. Itt is megpróbálta ezt a rendező, de a drámai, realista szál kidolgozatlan (orosz kém mit keres itt, és mit csinál?), és a mesei szál teljesen hidegen hagy, nincs kidolgozva, teljesen hiteltelen, ahogy egymásba szeret a lény és a takarítónő. Plusz ezt nagyon sietősen, egy montázsban megmutatja.

Del Toro vizuális stílusa nekem tetszett, gyönyörűek a díszletek, a rendezése pedig olyan hatású mintha a néző is folyamatosan lebegne (hosszabban kitartott beállítások használata).

Zöld minden… de tényleg… zöld a szörny, zöld a ruha, zöld az utcán a világítás, zöld a kocsi… De nem az a kellemes fajta zöld, hanem a sötétebb menj már a picsába mi lesz itt fajta zöld.

A sötét zöld szín szimbolikailag egyébként az anyagi világot jelenti. Ami azért érdekes, mert a világos zöld pedig pont az élet és a harmónia szín, így ahogy a film témájában, úgy a látványvilágában is jelen van az a jelenség, hogy csak egy apró dolog választ el minket az igazi harmóniától, mégis rettentően messze vagyunk tőle.

Az első 10 perc megnézése után bátran előre lehet tekerni a 48. percre, ugyanis addig a történet szempontjából semmi új dolog nem történik, csak nézegetgetjük a szereplőinket váltogatva. Ez után egy küldetés szele csapja meg a szereplőinket. Elkezdenek tervezni, majd belevágják magukat az akcióba, ezt követően szépen visszalassulnak a dolgok és ismét a szereplőket nézegetjük csak úgy tengődni a fáradt jelenben. A végén meg bumm-bumm, puff-puff, kis meglepetés és a film plakátja hosszan kitartottan mutatva távolodó mozgással és kész.

Alapvetően szinte mindent lehet tudni előre A víz érintése fordulataival kapcsolatban. Sőt, ami különösen zavart, hogy félbehagyott szálakat pl. a meleg plakátrajzoló férfiét.

Na, meg persze ennek - és az orosz kém szálnak - semmi köze nem volt a fő szálhoz. Ami pedig egy bárgyú “szerelmi románc” volt, ahol azonnal egymásba “szeret” az idegen, gusztustalan lény és a takarítónő.

Arról ne is beszéljünk, egyrészt miért akarna egy ilyen lényt elpusztítani az amerikai hadsereg, másrészt mi értelme vannak annak, hogy nem dobják azonnal a csatornába, tengerbe a lényt? Ja, hogy ki kell még alakulni a szerelemnek, ezért nem szabad? Olyan mintha Del Toro belepakolt volna a filmjébe egy csomó témát, de aztán nem kezdett vele semmit. Miért nem?

Így meg csak bemutatta a kisebbségiek helyzetét, akik jóságukkal győzedelmeskednek.

Ez egy romantikus film horrorosan elkészítve. A szerelem erőltetett és egyáltalán nem átérezhető, sőt már-már gyomorforgató kategóriába csap át az a groteszkség, hogy egy “állatba” legyen szerelmes egy ember.  Az, hogy igazi emberi szeretettel szeretünk és a szívünkhöz kötünk egy kutyát, egy lovat, egy delfint, egy kengurut, egy rókát vagy bármilyen állatot az egy teljesen szép példája a feltétel nélküli szeretetnek és meghatottságot vált ki belőlünk és váltott is már ki sok történeten keresztül. (Kis herceg, E.T, kutyás, Micimackó, delfines, lovas filmek)

De az, hogy egy állat szerű lénybe az igazi ritka emberi megmagyarázhatatlan értékes lélektársi, mélyről felőrlő szerelemmel essünk bele….

A történet központjában van a néma nő, aki, együtt él egy...

1. Társadalom szélére sodródott kopaszodó meleg öregemberrel.  
2. A munkatársa és legjobb barátnője néger - akarom mondani színes bőrű - hölgy akit, amúgy elnyom a férje ja és kicsit még túlsúlyos is.
3. A főnöke egy érzéketlen egoista kanos f*sz, aki ott zaklatja, ahol csak tudja. Lelkileg, testileg…. (#metoo)
4. A társa, a párja, a nagy ő, a nagy szerelem tárgya, a fenséges gyík, a rejtélyes sellő, az ő nagy hercege egy állat, aki eszik, nézeget, de azt nagyon ügyesen, meg néha megijed, ha hirtelen mozdulatot tesznek a közelébe, ja és ha úgy alakul párzik is egyet (ohh egyem meg de szép ez a szerelem.) A vízilényről nem sok mindent tudunk meg: egy gusztustalan lény, akit valamiféle istenségként tisztelnek. Az Amazonasi esőerdőből fogták be. Mindegy is honnan jött, elhozzák ide, és a lényeg, hogy TOLERÁLD.

Ne mondjunk róla semmit, ne mondjunk a többi karakterről se semmit, csak fogadjuk el őket. Én meg is teszem, elfogadom a melegeket, a feketéket de azért azt vegyük észre: az nem érv egy karakter mellett, hogy meleg vagy fekete. Ennél többet kell elmondani róla.

Egyébként főhősnőnk, Elisa Esposito nemcsak néma, hanem nevéből kiindulva valószínűleg mexikói (utalva a rendező származására).

Nyilván rossz volt a sorsa a kisebbségieknek Amerikában ekkor, viszont nem minden fehér hetero férfi volt elnyomó. Köztük is voltak ám, csórók, szerencsétlenül jártak. Meg persze nyilván nem minden meleg férfi vagy fekete nő volt ilyen, jaj de rendes. Árnyalni kell a karaktereket, és nem mindent felhúzni a jó és rossz ellentétre.

A karakterekkel nehéz azonosulni, hiszen semmit nem tudunk meg róluk azon kívül, hogy mit képviselnek pl. fekete, meleg férfi stb., Papírmasé figurák. Michael Shannon karaketere a fehér hetero férfi szerepe annyi, hogy egy Disney gonoszként gonoszkodja végig a filmet. Aki vezető szerepéből adódóan csak ellenszenves figura lehet, hisz, tudjuk miért...

A film feltűnően erőltetetten foglalkozik olyan témákkal, amik másokban kapásból ítéletet szülnek. Ha ennek a filmnek ez volt a célja, hogy tesztelje az ítélkezőket, akkor végül is, mint társadalmi kísérlet kiváló. De ha tényleg ennyire tudatosan provokatív akart lenni és csak az ítélkezés csapdájába szeretett volna becsalni minket - és minden jel erre mutat - akkor ez a film tudatosan a bibliai paráznaság határait feszegeti. 
A parázna szó a bibliában sokszor használt de egyáltalán nem megmagyarázott kifejezés. Leginkább a mértéktelenség és a “tisztaság elleni vétekként” lehet értelmezni.  
A víz érintése önmaga paráznaságait is próbálja természetesen elfedni líraisággal és érzékenységgel. Romantikus versből idéz, ezzel tisztának akar látszani, de ebben a témában ez csak önámítás, hiszen a paráznaság, mint nem elfogadott jelenség az életünkben a bibliai tanításokból ered, így csak az alapján következetes megítélnünk is. A biblia pedig konkrétan leírja, hogy:

“Ha valaki állattal hál együtt, meg kell halnia, és az állatot is meg kell ölni. ¹⁶Ha egy asszony állathoz közeledik, hogy vele háljon, öljétek meg az asszonyt is, az állatot is. Meg kell halniuk, vérük visszahull rájuk.” /Léviták könyve 20/

A víz érintése lehetséges, hogy nem, mint történet hordoz számunkra üzenetet, hanem a ráadott reakciókra. Az emberek szemet hunynak az embertelensége felett és Oscar-díjra emelve szó szerint bálványozzák, ami folyton együtt jár a paráznaság fogalmával a bibliában.
Az ítélkezés akármennyire is küzdünk ellene elkerülhetetlen folyamatként zajlik le bennünk, mi csak azt dönthetjük el, hogy miként mérjük a dolgokat.

És tény, hogy a mai társadalmunk, örvendezik egy kétéltű és egy minden reggel kényszeresen maszturbáló nő románcán, ami kifejezetten furcsa erkölcsi mérce megjelenését jelzi nekünk.  

Az üzenet egy sarkalatos pontja Del Toro alkotásának. Ugyan rengeteg helyen olvastam, hogy törődjünk már a filmmel magával, azt gondolom, a film szerves része az üzenet. A rendező ráadásul többször kinyilatkoztatta politikai véleményét, és ezt alkotásával is kapcsolatba hozta. A tolerancia és elfogadás, mint hívószavak sokszor felmerülnek napjainkban, ez támogatandó, azonban nem az ilyen filmekkel, illetve ne csináljuk belőle egy tolerancia kampányfilmet.

Ráadásul nem árnyalja őket a rendező, sőt konzerválja a karaktereket a jellemükben, nem fejlődnek. Miért nem? Mert a jók úgy jók, ahogy vannak, a rosszak meg úgy gonoszok, ahogy vannak.
A jók csapata egy néma (vagyis fogyatékos nő), egy meleg férfi, egy fekete takarítónő, egy bevándorolt orosz kém, és egy vízilény.
A gonoszoké egy fehér, heteroszexuális férfi.
Vagyis vannak a kisebbségek, és van az elnyomó patriarchátus.

Nagyon tolakodó és didaktikus az egész film üzenete, kiszolgálja az éppen aktuális politikai és társadalmi elképzeléseket.

NEF élmény mutató: 41 %
Mafab adatlap: itt

Írd meg kommentben, hogy szerinted mért kapott ennyi díjat  és jelölést ez a film?

Kövess minket facebook-on is: https://www.facebook.com/neztemegyfilmet/

Nézd meg a filmről készített NEF video kritikánkat is.