Mint filmek elemzésével és a közönségi élménnyel foglalkozó blog úgy éreztem, hogy aktuális lehet az országunkban egyre jobban növekvő Színház és Filmművészeti Egyetem (SZFE) körüli balhé, hiszti, lázadás, forradalom csíra... - nem is tudom hogy hívjam - témáját is vizsgálni. 

RÖVIDEN A HELYZET: Az események a nyáron kezdődtek a Június 4-i parlamenti gyűlésen felvetett törvénymódosítási felvetéssel, miszerint az SZFE egy kormány által kijelölt "csapat" által lesz felügyelve vagyonkezelését tekintve. A törvényt később megszavazták és Szeptember 1-én érvénybe lépett ekkor mérgesedett el a helyzet. Az eddigi egyetem irányítók, tanárok, szenátus tagok sorba mondtak fel - elvileg csak média hanggal, hivatalosan nem is - kifejezve nem tetszéseiket a kormányzati modellváltással.
Mindemellett a diákok is aktivistává fejlődtek át és bevonultak az egyetemre, azzal a szándékkal, hogy amíg nincs változás ők azt "elfoglalták" és nem engednek be senkit, akit ők úgy érzik nem oda való...
Ez a helyzet mára oda fajult, hogy az ország nagyon sok kulturális személye, más egyetemek és most már magánszemélyek is SŐT a külföldi sajtó - köztük a a New York Times is - elkezdtek az "SZFE szabadságáért" kanapé harcolni...  kis túlzással - tényleg csak nagyon kicsivel - elérkezett a #prayforSZFE világa. 

- A Magyar filmes világ még, hogy ha egyelőre nem is vagyok a kimondott aktív tagja közel áll a szívemhez, így nem hagy nyugodni és napok óta kattog a fejemben, hogy mi a fene folyik itt... " Most tényleg, teljesen megőrült mindenki?"  - bár annyira passzív sem vagyok ezen a területen, hiszen jelenleg forog első mozifilmem... függetlenül a központi Magyar Film Intézettől és e blog is folyamatosan foglalkozott a Magyar filmek elemzésével és az alkotók interjúztatásával. -

Ebben a néhány napban arra jutottam, hogy nem szeretnék beállni a sorba. Nem szeretnék senkit legyőzni vagy méltányolni, hiszen tévedéseim lehetnek, amikre kár lenne konkrét és komplex véleményeket formálni, így arra jutottam, hogy a bennem felmerülő rengeteg kérdést fogom leírni. Leírom, hogy ha bárki elolvassa rádöbbenjen arra ,hogy...

Igyekeztem videókat, cikkeket átvizsgálni az ügyben, igyekeztem megérteni mindkét oldalt! Elolvastam a konkrét törvényjavaslatot és mindezek után ezek a nagy kérdés csoportok merültek fel bennem: 

A Nemzet híre a világban

• Amit most tesztek az nagyobbá teszi NEMZETÜNK a világ többi népe előtt? 
• Nincs lelkiismeret furdalásotok, hogy rossz hírét keltitek szándékosan világszerte az országunknak? 
• Ti szerettétek az olyan gyereket, aki az iskolában azonnal a tanárnénihez vagy a szülőkhöz rohant segítségért? 
• Miért kell szégyent hozni egyből az országra a hírveréssel, mintha ez egy évek óta húzódó nagy probléma lenne és miért kell egyből negatív kampányt hozni a Magyarságra?
• Mi van ha nincs igazatok?
• Mi van ha az idő majd véletlen nem titeket igazol, akkor ugyanekkora erővel fogtok elnézést kérni is?
• Nektek a megoldás a fontosabb vagy a harc minél nagyobb nyilvánossága? 

Értem, hogy kívülről nagyon jól eshet a sajtó támogatás de megszakad a szívem ha arra gondolok, hogy már megint úgy tekintenek ránk kívülről, hogy ez egy sötét verem, ahol nem foglalkoznak az emberekkel és mindenki buta és lassan már mindegy, hogy Magyarország vagy Észak-Korea... Miért jó ez? Megéri lejáratni a világban az országot csak azért, hogy egy kis támogatást kapjatok? 

Az eljövő változás

• A változás, amit hoztak biztosan rossz? 
• Ha változás jön körülötted, akkor az automatikusan azt jelenti, hogy neked is meg kell változnod?  
• Ha 150 évig volt valami az már biztosan jó? 
• A Török birodalom jobb lett volna még tovább? 

Ebben az országban, mikor fényes volt és dicső alig volt bármi is állami igazgatás alatt. Miért lenne gond, ha szép lassan elkezdenénk visszatérni a gyökerekhez. A legjobb vállalatoknál mindig az élen járó személy, a vezér az, akihez köthetjük a sikereket. Ezt a színház-filmes szakmának külön tudnia kellene, hiszen a filmek címét sokszor a főhős nevével cseréljük ki. Hősökre, vezérekre, egyénekre emlékszünk legyen az helyes vagy helytelen út. 

Változás jött el... és? Biztos, hogy a változás rossz? Konzervatív beállítottságúak vagytok, hogy nem tetszik nektek a változás? Ha igen, akkor gondoljatok arra, hogy ez csak visszatérés a gyökerekhez, valamihez, ami 150 évvel ezelőtt volt. Ha nem vagytok konzervatívok, akkor miért ne lehetnétek nyitottak a változásra is?

Milyen szakma ez? 

• Egészséges az, hogy ebben a szakmában mindenki teljesen egyetért?
• Hol vannak az alkotók, akik a kormány eszméit követnék őszintén és abban a lelkületben alkotnának? 
• Ha nincsenek, akkor hol a szabadság, amiről beszéltek, hogy eddig volt? 
• Gondolkoztál azon, hogy az igazság, amit követeltek lehet hazugság?

Jelenleg nincs egy hiteles véleményvezér, aki mögé felállhatna az ellentábor. Hogy van ez? Teljesen egyetért mindenki? Ha teljesen egyetért mindenki, akkor nincs mitől félni, hiszen bármilyen változás jön is el ti úgy is egymás közt fogtok alkotni, ami eddig is volt...

De ha mégis van, aki nem ért veletek egyet, akkor ebből következik, hogy mégis létezik a szakmán belül is a másik oldal. Ők hol vannak? Nem mernek felszólalni? Miért nem? Talán kitagadnátok őket? Őket nem érdemli meg a szabadság, amiért most a harc folyik? A kisebbség lennének ők?

Ha ők a kisebbség akkor nem még inkább kellene rájuk figyelni, hogy ők is érvényesülni tudjanak? 

És felmerül bennem itt még valami... Ha az ellen-oldal létezik de nem mer felszólalni, mert fél, hogy a szakmatársaik lenézik őt és később nem tud érvényesülni a szakmán belül  - valamelyest én is érzek egy kis ilyet. - akkor honnan is jön az elkészülendő alkotásokról való döntés? Honnan folyik a pénz, mert ugye valahogy mindig ide lyukadunk ki... 

Az új törvény - azaz maga a kiváltó ok!

• Belegondoltál abba, hogy az új SZFE modellt, hogyan fordíthatnád a javadra? 
• Miért is érdekel téged, hogy az egyetem feletted milyen vagyonkezeléssel működik? 
• A tanárok, a szenátus tagok ha veletek vannak mitől tartanak, miért mennek el és miért nem harcolnak, miért mondanak fel egy vagyonkezelési újraszervezés felvetődésénél? 
• Amit most teszel azt te akarod vagy a többiek körülötted?

Az egész ügyet kiváltó ok a 2020. LXXII. törvény. Eszerint más kezébe került a pénz elosztás, mint eddig. Ebből biztosan nem sülhet ki valami jó? Nem kellett volna várni legalább egy kicsit, hogy megnézzük ez biztosan rossz-e? 
Lehet tényleg szörnyű lesz... és? Akkor korrigálni kell majd, de így, hogy még semmi sem történt elég kár előre harcolni egy változás ellen. Én személy szerint, mint néző és alkotó is úgy érzem, hogy jól esne a változás a film és színház szakmán belül. És sajnos a vagyonjuttatási átszervezés nem is nyugtat meg afelől, hogy ez a változás el fog jönni... mert ehhez még mindig kellene valaki, aki erős kezűleg, vezérként fogná a gyeplőt és a közönség irányába vezetné a szekeret, ami most nagyon elszaladt az önmegvalósító egyén irányába. 

Autonómia kérdése - politika és ideológia

• Győzni akartok egy felettetek lévő hatalom döntése ellen?
• Úgy érzitek okosabbak vagytok egy felettetek lévő hatalomtól? 
• Miért nem érveltek, hogy miben vagytok okosabbak? 
• Miért nem csináltok valami rövid-filmet gyorsan, hogy megértsék, átérezzék ők is ti mire gondoltok konkrétan? 

Az autonómia, azaz függetlenség bármi mástól - ideértve az államot is - egy alapvető jogként és legnagyobb érvként szolgál a mostani tüntetésen. Ez egy kényes téma, mert politika és ideológia nélkül nem vizsgálható. 

Ennél a kérdésnél jön be a kereszténység és a Nemzeti érzésű politikai irány, illetve a vele szemben álló Liberális és Globalizált világlátású irány.   

Képzeljük el magunkat egy ország élén, ami a Nemzeti és Keresztény elveket tűzte ki céljául és így szavazták meg. Akkor az ő helyében hogyan viselkednénk? Meddig engednénk, hogy valaki vagy egy egész kultúrát befolyásoló képzési egység - egyetem - ellenünk tüntessen passzív vagy most már aktív eszközökkel is? Most mit szeretnének? Egy országot az országon belül?  Elnyomás eddig nem volt és egyáltalán nincs jele az elkövetkezőkben sem utal erre semmi... Ha lenne még akkor is csak ott tartanánk, hogy a kormány erősen védi azt, amit vállalt. DE! Erről szó sincs.

A közönség! / "Gyümölcséről ismerhetjük meg a fát" /

• Hol vannak a konzervatív szemlélettel alkotott Magyar filmek, művek?
• Mi volt az utolsó ilyen film? 

Már évek óta teszem fel ezeket a kérdéseket! És nem kapok rájuk választ. Nincs konzervatív érzésű filmünk. Hogy van ez? Hogy van ez egy elvileg Szabad alkotó csoportban?  Azt mondja mindenki, hogy FREE SZFE? Hát én is ezt mondom legyen FREE SZFE!  Legyen hangos a büszkeség, a Jézus követés és a történelmi hőseink csodálata a fiatal alkotók között  és a tapasztalt állandó alkotók között is! Legyen Szabad az SZFE és ilyen embereket is keressenek és vegyenek fel maguk közzé. 

Hogy jobb lenn-e a mostani kuratóriummal? Előre nem tudhatom, ahogy senki más igazából. Viszont Jézus azt mondta, hogy a gyümölcséről ismerhetjük meg a fát... tehát álljon itt zárásként egy video-kritikánk, ahol Vidnyánszky Attila - Rocco és fivérei előadásáról fejtjük ki a véleményünket:     

"Tegyetek meg minden jót, ami csak tőletek telik! Senkit se gyalázzatok, senkitől ne lopjatok, senkinek ne hazudjatok, senkit ne nézzetek le, senkit ne gyűlöljetek. Az istentiszteletekről ne maradjatok el, könyörüljetek meg a szűkölködőkön, senkit meg ne botránkoztassatok! Elégedjetek meg a saját feleségetekkel, mint saját osztályrészetekkel, s a máséhoz ne közeledjetek. Ha így tesztek, nem álltok távol a mennyek országától."

#FREESZFE! Ámen.  
Így leszek én - lehet az egyetlen - kanapé harcosa az imádkozzunk az Istent követő FREESZFE mozgalomnak. 

Tóth-Bertók Eszter (Eszter és a filmek) szerette a FEHÉR ÉJSZAKÁK filmet. Én kevésbé. Így összeültünk, hogy megvitassuk nézeteinket a filmmel kapcsolatban.  Ha szeretnéd a vitáról készült videót is megtekintheted az alábbi linken: 

Történet, cselekmény, struktúra

Támogató oldal:

• Klasszikus slasher-alaphelyzetből indul a történet: néhány egyetemista srác és egy lány elmennek egy fesztiválra, természetesen nem egy szokványosra…

• A műfaj ismeretében előre sejthető, hogy a közösséggel valami nem lesz rendben. Éppen ezért más módon kell bizonytalanságot teremtenie a rendezőnek. A tekintetben játszik tehát a befogadóval, hogy az nem tudja, milyen borzalomra számítson - így olyan helyzetbe taszítja őket, amilyenben a szereplők vannak.

• Prológus: megadja az alaphangot (veszteség, gyász, egy kiüresedett kapcsolat elhalása) és érzelmi gazdagsággal tölti fel a narratívát.

• A film elején egy képet látunk, amely mint egy színházi függöny, szétnyílik: mintha azt üzenné, hogy amit látni fogunk, egy mese. A Prológus ad értelmet ennek az olvasatnak: “mese az emberi természetről, a gyászról, az elengedésről”.

• Kicsit a műfajról: horror - e filmek félelem- és borzongásérzetet kívánnak kelteni a nézőben. Társadalmi szerepét illetően megoszlanak a vélemények: egyesek szerint felszabadítják a néző elfojtott érzelmeit és eszközöket kínálnak a rejtett, legátolt vágyak kiélésére, oldják a közönség szorongásait. 

• Ari Aster a Fehér éjszakákban a horror dekonstrukcióját hajtja végre: a megszokott horror-elemeket (sötétség, természetfeletti, jump scare…) félredobva szikrázó napsütésben kelt borzalmat, és a felszíni borzalmak mögött mindennapi félelmeinket ismerhetjük fel. Az igazi horror jelen esetben egy párkapcsolati dráma alakulása!

Kérdések ehhez vonatkozóan a Negatív oldaltól:

• Az, hogy ugyanilyen helyzetben vagyunk, mint a szereplők, egy természetes folyamat… melyik filmnél nincs így? 

• Illetve őszintén...te nem tudtad, tényleg, hogy mire számíthatsz? Neked nem érződött már az elején, hogy itt úgyis hullani fognak az emberek, és ráadásul még tapsolnak is hozzá? 

Negatív oldal:

• Nagyon pozitív, hogy lazán messzebbről kezdi a sztorit.

• Jó, hogy lassabb a tempó…fokozza a feszültséget.

• Az első gombázás kiváló, pánikrohamkeltő,egy nagyon jól felépített film ígéretét adja.

• De ott jön egy első lyuk, egy csalás…a szereplő nem küzd végig a pánikrohammal, csak egyszerűen kikerüli…elalszik. 

• A megérkezés megint nagyon para és sokat ígér, de ez az utolsó építőkocka, amit a rendező feltesz.

• Innentől kezdve semmilyen új ígéret nem jön. A film pontosan azt húzza, mint a rétestésztát, amit kb. a 40. percnél már kijelentett: ez a hely para, az emberek parák, és para dolgok fognak történni. 

• Hol a történet ebben? Ez így egy para történet elkezdése, sok ígérettel, majd a felépített történet elengedése, és az utolsó építőkocka újból és újból felrakása a történet-vár alapjára.

• Hiányzott a küzdés. Hiányzott a reális reakció. Nevetségessé vált…a moziteremben szó szerint többet röhögtek, mint egy vígjátékon a végefele… ilyen lenne a horror?
• Események egymás után pakolása nem elég egy történethez…a film történetében, a 3-as szerkezetben egy zseniális 1. Act után elbukott a 2. Act-ben. 

Kérdések ehhez vonatkozóan a Támogató oldaltól:

• Milyen történetre számítottál vagy milyen történetet vártál a film kezdete alapján? Ezzel szemben milyen történetet adott a film? (A filmi elbeszélésnek ugye három szintje van (történet, cselekmény, stílus) és a történet nincs jelen a filmképen, azt mi nézők rakjuk össze a cselekményből és a stílusból. És előfordulhat, hogy más-más nézők más-más történetet raknak össze.)

Támogató 2.  kör, válaszok:

• “ez a hely para, az emberek parák, és para dolgok fognak történni” - ez egyértelmű már úgy is, ha csak a műfaji meghatározást ismerjük, de az igazi horror nem is maga a hely vagy a közösség, hanem az emberi természet.

• A valódi történet a közösségben történő “para” dolgok mögött zajlik. 

• Humor: A groteszk humor fontos eleme a filmnek! A rendező nevetésre ingerli a nézőt, de ha belegondolunk, ezt legtöbbször olyan helyzetben teszi, amikor nem lenne illő nevetni. Éppen ezért a néző kellemetlenül érzi magát, szégyenkezik, amiért a borzalmak közepette nevet.

Válaszok:

• Nem minden film esetében vagyunk ugyanolyan helyzetben, mint a szereplők. A Hitchcock nevével összeforrt dramaturgiai fogás, a suspense-technika lényege például pont az, hogy a néző többet tud, mint a szereplők. (A filmkészítő teljességgel bevonja nézőjét valamely kétséges kimenetelű cselekménysor menetébe, precízen beavatja valamely veszély kiépülésének részleteibe, például a főhős ellen készülő merénylet eseményeibe, miközben a szereplő nincs e tudás birtokában. Ilyenkor az a feszültség tulajdonképpeni forrása, hogy a néző jobban informált, többet tud a történések motívumairól, mint maguk a szereplők.)

• Az már a műfaji megnevezést elolvasva egyértelmű, hogy a közösséggel nagy baj lesz és a fiatalok sorra fognak meghalni, de azzal nem vagyunk tisztában, hogy mik fognak történni pontosan: pl. nem tudjuk, hogy milyen szokások vannak, etc. Azzal tehát mondhatni tisztában vagyunk, hogy mi fog történni, de azt nem tudjuk, hogyan - kicsit olyan ez, mint Rousseau Dekameronja, ahol pár mondatban lelövi a cselekményt az adott fejezet előtt, mert az fontosabb, hogy hogyan történik meg a dolog. Itt is fontosabb dolgok húzódnak a háttérben, minthogy kinyírják-e az idióta srácot vagy sem. 

Negatív 2. beszéde, válaszok:

• Az emberi természet pontosan úgy tudott volna kirajzolódni, ha nem lebutított bábukká válnak a karakterek, hanem élő, hiteles, félő, különböző módban menekülni vágyó emberekként viselkednek. Ezt szerintem nem tudták megadni, mert egyszerűen csak bután kiszolgálják a “para” jelenségeket.

• Az lehet, hogy a közösség mögött zajlik a valódi történet… csak akkor miért nem azt mutatja a film? Hiába nézzük egy focimeccs szurkolóit, érezzük, hogy történnek dolgok, mert az arcukon néha változik az érzelem - lehetőleg természetes, élő személyként, és nem irányított bábuként, azért az igazi történés mögöttünk zajlik. 

• A focimeccs a történet. A közönség a karakterek. A kettő együtt vágva egy teljes értéket nyújtó filmélmény. 

• Groteszk volt, az tény, de nem szégyelltem magam. Csak fogtam a fejem, és lesajnáltam az írót és az alkotókat… hogy ez most komoly? Tényleg ezen dolgoztak évekig?

Válasz:

• Egy történet konfliktusra vagy konfliktusokra épül. Jön egy autó jobbról, jön egy autó balról, és az ütközés pillanata a konfliktus. A konfliktus meg maga a a sztori. 

• Olyan történetre vártam, ahol ezek az emberek úgy reagálnak a körülöttük lévő dolgokra, ahogy azt magamtól is elvárnám. Okosan, ügyesen. Felveszik a harcot a helyzettel, és nem csak átadják magukat, hogy “tessék itt vagyok!”.

• Ezek gyakorlatilag a két autó ütközése helyett leállították az egyik kocsit és átszálltak, hogy vigyetek el haver...

Karakterek

Támogató oldal:

• A slasher műfajához hűen Danin és Christianon kívül - no és persze, Pelle-en, a közösség tagján kívül - egydimenziós karakterek: a kretén haver, a megszállott okostojás...mintha csak a bodycount miatt kerültek volna a filmbe.

• Dani karaktere és karakterfejlődése a film legfontosabb eleme: ő az, aki megtapasztalja a magányt, hiszen egy olyan kapcsolatért küzd, amelynek csak számára van jelentősége.

• Az ő személyén keresztül merülnek fel a film legjelentősebb kérdései, többek között: Mit jelent a magány? Mit jelent tartozni valahová? ...

Kérdések ehhez vonatkozóan a Negatív oldaltól:

Szerinted a fő történetszál nem is az “ússzuk meg ezt az egészet!” hanem az “oldjuk meg a kapcsolatunkat!”? 

Negatív oldal:

• A fő karakterekjól fel voltak építve. Lazák, fiatalosak. Érthetően “hitványak” a maguk hibáival együtt. De!

• A velük szembe jövő problémákra egy agymosott, zombi is okosabb reakciókat adott volna. A felépített élő karakterek így az eseményeket szolgáló halott bábuk lesznek.

• A fehér ruhások is túlzóan magabiztosak, annak ellenére, hogy tisztában vannak wierd-ségükkel… miért nem óvatosabbak? Miért nem empatikusabbak? Miért robotok, hülyék, akik csak azt tudják, amire beprogramozták őket, és semmi pluszt?

Kérdések ehhez vonatkozóan a Támogató oldaltól:

• Szerinted miért adtak olyan reakciókat, amilyeneket? Mind a fiatalok, mind a szekta tagjai. 

Támogató 2. kör, válaszok: 

• A közösség (szekta) tagjainak magabiztossága abban rejlik, hogy a felelőtlen amerikai fiatalokkal és velünk nézőkkel szemben ők tisztában vannak vele, hogy mi fog történni, s mi miért történik. E tekintetben valóban megérezzük, milyen bekerülni egy idegen kultúrába, egy idegen közösségbe: ha csatlakoznánk egy szektához, valószínűleg nem nyomnának a kezünkbe egy könyvet, hogy tisztában legyünk azzal, mi fog történni és nem is avatnának be minket mindenbe - sodródnánk, ahogy itt is. 
• Az egydimenziós karakterek reakciói egyértelműek, nekik nem kell többet tenniük, azért vannak, hogy meg lehessen gyilkolni őket, Dani és Christian viszont úgymond egymással játszanak, nem a közösséggel; nekik, különösen Daninak, nagyobb gondjuk is van, minthogy ki ugrik le egy szikláról és ki nem.

Válasz:

Sem az “ússzuk meg az egészet”, sem az “oldjuk meg a kapcsolatunkat” nem rajzolódott ki fő történetszálként számomra. Érdekes és izgalmas volt az a felszínen zajló “dráma”, amit a Harga közösség és a civilizációból érkezett fiatalok “ismerkedése” jelentett, az, hogy egy jó disszertáció miatt még az első brutális szokás is belefér, de számomra sokkal izgalmasabb volt a felszín alatt rejlő gyászmunka, és Dani személyiségének alakulása, aki ebben a furcsa, beteg szokásokkal rendelkező közösségben döbben rá tulajdonképpen, hogy teljesen magára maradt, és az a srác, akire támaszkodni akart, akit már-már feltétel nélkül szeretett, csak gyávaságból van vele. Számomra így a fő történetszál hasonló, mint a The Babadookban: egy érzelmi folyamat, ami be van csomagolva és ha nem figyeljük meg igazán, akkor fel sem fedezzük, hogy ott van. 

Negatív 2.  kör, válaszok:

 Egy filmben természetes, hogy a főhősnek van külső és belső “célja”. - Így felszínen lévő történet és felszín alatti történet is van. - Hiszen ettől komplexebbé, élvezetesebbé tud válni egy történet. 

De fontos, hogy a szemünk előtt - a felszínen - zajló történet legyen az észlelhető, a középpontban levő, amit addig hiába próbál megoldani a karakter, amíg először a belső szükségletét nem oldja meg. Így a külső és a belső cél végül egymástól elválaszthatatlanul közösen célba viszi magát a filmet is.

Ebben az esetben a felszínen lévő cél a “az ússzuk meg ezt az egészet!”, csak egy díszletté változott át. Ezzel levált a belső céltól, kettéhasítva az elején jól megindult, összefonódott történetszálat. 

Válasz:

Én úgy éreztem, hogy nem természetes, ahogy higgadtan, ellenvetés és harc nélkül belemennek mindenbe, és nem próbálnak inkább az életüket mentve menekülni. 

Audio-Vizualitás

GABI:
Szerintem nincs rajta mit vitázni… nagyon egyedi, nagyon szép! 

ESZTER:
Egyetértek. :) De ki lehet emelni, hogy a többször megjelenő bódító hullámzás a nézőben is olyan érzetet kelt, mintha átélne egy drogos tripet.

A vitáról készült videót megtekintheted itt: https://youtu.be/yOa-ijXVRLU

Kulcsérzelem

Támogató oldal beszéde:

• A horrorokban általában a félelmet, a borzongást tartjuk a legfontosabbnak, de gondoljunk csak bele: mi az, amitől a mindennapokban félnünk kell? A kopogó szellemektől? A démonoktól? Az Ördögtől? Nem: a gonosz és az igazi félelem az emberből, az emberi természetből ered. Erre mutat rá a film, így mondhatnánk, hogy a félelem a kulcsérzelem, de sokkal inkább az érzelmi feszültség az. Amit csak gerjeszt az úton-útfélen felbukkanó groteszk humor, nevetésünk ugyanis szinte kivétel nélkül a borzasztóan kellemetlen és zavart érzetet teremtő alaphangulatból és helyzetekből fakad.

 
Kérdések ehhez vonatkozóan a Negatív oldaltól:

Te el tudtad fogadni annyira a jeleneteket, hogy ne kinevesd, hanem zavarba jöjj és úgy nevess?

Negatív oldal beszéde:

Szerintem a félelem volt a megcélzott kulcsérzelem…nyilván, mivel horror-thriller, de ebből egy nevetségesség lett…egy komolyan vehetetlenség. Egy paródia, tehát a végére a hosszú üres járatok között néha-néha már a humor lett a fő.

Kérdések ehhez vonatkozóan a Támogató oldaltól:

• Dani és Christian kapcsolatának alakulása kapcsán nem merült fel benned érzelem? Vagy annak kapcsán, ahogyan Pelle viszonyul Danihoz? Vagy ahogyan a közösség tagjai viszonyulnak egymáshoz és hozzá? 

Támogató 2. kör, válaszok:

• Én onnantól kezdve, hogy a fiatalok beléptek a közösségbe, ahol furcsa mozdulatokkal ölelgették egymást az emberek, furcsán viselkedtek, mozogtak, zavarban éreztem magam és ha kicsit is beleképzeltem magam a helyükbe, azt éreztem, hogy én is tehetetlenül állnék, mert ha nem vagyok tisztában vele, hogy “ezek gyilkolni fognak”, akkor mint civilizált európai értelmiségi, elfogadom a szokásaikat és azt, hogy semmi közöm hozzá, hogy mit csinálnak, és egyébként is: ők látnak vendégül engem. Egy idegen kultúrában eleve feszeng az ember, én így éreztem magam a filmet nézve, és a groteszk humor akként hatott, ahogy Lantimosz Egy szent szarvas meggyilkolása című filmjében. Ott sem kacagtam vidáman, mert azt éreztem, hogy nem lehet, de a rendező játszik velem, és ez formanyelvi szempontból is izgalmas dolog: szabad-e nevetnünk, ha egy elkábított férfi valamelyest akarata ellenére fekszik le egy lánnyal és a közösségben az a szokás, hogy körbeállja őket az “udvar”? 

 
Negatív 2. kör, válaszok:

Az elején igen, éreztem, hogy szörnyű ez a kapcsolat. Később egyre inkább elvesztettem ennek a jelentőségét, mert éppen azzal voltam elfoglalva, hogy “ti hülyék… mindjárt meghaltok!”.

Kulcspillanatok

Támogató oldal:

• Az a jelenet, mikor Christian bejelenti a fiúknak, hogy Dani is csatlakozik hozzájuk az utazáson. Sem ő, sem senki más nem akarja, hogy a lány is menjen: kívülállóság, kitaszítottság érzete. Az egyetlen szereplő, aki nyitott, az a közösség tagja, Pelle…

• A megérkezés. Diszharmóniát kelt a nézőben, hiszen tudjuk, hogy a borzalmak kapuja a napsugarakat formázó kapu, de mégis több jóval kecsegtet a főhősnőnk számára, mint amit addig átélt vagy amire a közösség “falain” kívül számíthat.

• Mikor Dani lesz május királynője: megtapasztalja az emberek szeretetét, a kivételességet, a szeretetet és végre neki lesz joga dönteni arról, mit érdemel a barátja, aki még ahhoz is túl gyenge, hogy szakítson vele, annak ellenére, hogy már nem szereti. - Míg eddig csak úgy megtörténtek a dolgok Danival, most ő az, aki diktál: ebben a közösségben jelentősége és hatalma van. 

 
Kérdések ehhez vonatkozóan a Negatív oldaltól:

Tényleg ő diktál? Nem csak egy fordított áldemokrácia ez? Egy áldiktatúra, miközben demokrácia?

Negatív oldal:

• A szakítás és a tragédia utáni szánalom együttlét: remek felvetés.

• A megérkezés, a nagy képek, hosszú beállítások, a tér, a hangulat zseni. Megnézném újra… minden új, minden fura, minden szép, de mégis valami baljós közeleg, ez érződik.

• A pánikroham iszonyatos jó. A WC-ben megoldott sötét szerintem lehetett volna kiaknázottabb… félelmetesebb, valami halucinácioval… 

• A megérkezés nagyon jó továbbra is. Érdekel az egész.

• A halálugrások és a szertartás brutálisan rideg és torz, és a maga kategóriájában jó.

• Az evések szépek, de történet helyett már-már dokumentumfilm-szerűek.

• A szexjelenet vicces, annyira gáz.

• A tánc hangulatos, de dokumentum-szerű szintén.

• A végső égetés már unalmas, annyira nem tudom komolyan venni, igazából várom, hogy vége legyen.

Kérdések ehhez vonatkozóan a Támogató oldaltól:

• A végén, az égetésnél akkor nem érezted a katarzist?

Támogató 2. kör, válaszok:

• Abban a tekintetben ő diktál, hogy ő dönt Christian sorsáról. Mondhatná, hogy ne őt áldozzák fel, de nem teszi, és ez kulcsfontosságú döntés az életében - olyan szempontból is, hogy felégeti az utat visszafelé. Innentől már nem létezik számára a régi élete, csak az, ami most kezdődik - a közösség tagjaként. 

Üzenet, téma

Támogató oldal:

• Allegorikus jellegű film, tehát mondhatni elvárás, hogy a felszín alá nézzünk, nem elégedhetünk meg annyival, hogy a civilizált fiatalok és egy természetközeli szekta szembenállása!

• E tekintetben is komolyabb kérdések merülnek fel, például: Mi van akkor, ha egy olyan közösségbe cseppenünk, ahol kisebbségben vagyunk a civilizált társadalomban megkérdőjelezhetetlennek mondható értékrendünkkel és normáinkkal? Meddig tartható egy másik kultúra iránti tisztelet? Hogyan lehet harmóniában élni a természettel? Beleférhet az is, hogy magunkat áldozzuk fel?

• Az igazi horror bennünk van - mutat rá a rendező. A szemünk előtt ugyanis egy kőkemény dráma zajlik: Dani gyakorlatilag egy terápiás folyamaton esik át a közösségben, s az ő “átváltozása” során is számos kérdés merül fel a megbocsátásról, a szeretetről, a bosszúról, a bennünk lakozó démonok leküzdéséről. 

• És ott a legkényelmetlenebb kérdés, amely miatt könnyedén párhuzamba állíthatjuk a filmet Trier Dogville-jével: Ki a gonosz? (Ott Grace megöleti Dogville lakóit, itt Dani megöleti Christiant - ők a gonoszok vagy azok, akiket kivégeznek?)

 
Kérdések ehhez vonatkozóan a Negatív oldaltól:

• Ha az elvárás, hogy a felszín alá nézzünk, akkor az nem elvárás, hogy a felszín felett is megmaradjunk?

• Téged kicsit sem zavart, hogy a fizikai síkon futó történet megállt a film középső részében?

Negatív oldal:

Szerintem a filmnek konkrét üzenete így a végére nincs. 

A téma valahol az észszerűség és a hagyományok közötti határ meghúzása körül van, de elég egyoldalú…esélyt sem ad megérteni igazán a hagyományokat, felsőbbrendű, lenéző énnel tekint le rájuk, nem beszélve arról, hogy maga a rendező is elmondta, hogy sok szokás csak kitalált, összemosott hatásvadászat.

A hagyományok lehetnek furcsák és buták, de azért okosabban ettől… 

Üzenethez buta a film.  !

Téma boncoláshoz hazug. !

 
Kérdések ehhez vonatkozóan a Támogató oldaltól:

 Vannak olyan kérdések, amelyek felmerültek benned a film kapcsán? 

Támogató 2. kör, válaszok:

• Konkrét üzenet valóban nincs, de az a baj is lenne, ha lenne, hiszen mi magunk is viaskodhatunk magunkkal, hogy elgondolkozzunk azon, mit tennénk a főhősnő helyében…
• Ahelyett, hogy néhány konkrét üzenetet a kezünkbe tett volna a film, inkább kérdéseket sorakoztatott fel. Nem mondja azt, hogy feláldozni a barátunkat, aki csak átnézett rajtunk, jó dolog, csak felteszi a kérdést: te mit tennél? 

Válasz: 

• A felszínen maradva ez a film mondhatni egy klasszikus slasher, amelyben szinte még azt is érezzük, milyen sorrendben halnak meg a karaktereink, mégis többet ad a gyilkolászásnál, hiszen a fiatalok reakciói lehetőséget adnak arra, hogy elgondolkozzunk, mi miként viszonyulunk más kultúrákhoz, vagy még inkább: a szektákhoz. És ha így nézzük, akkor szépen bemutatja a film azt is, miként tud működni egy szekta. Hiszen nem mindenki tud vagy akar menekülni, ha látja, hogy baj van - lehet, hogy valakinek a barátai halála kis ár ahhoz képest, amit egy közösség adhat neki. (Ez csúnyán hangzik, de a film kapcsán bizony ezen is el kell gondolkozni.)

• Pont az imént elmondottak miatt nem zavart semmi, hiszen nem állt meg, csak átalakult, és Dani lett a fókusz. Gyönyörű például az a jelenet, amikor meglátja Christiant szexelni a lánnyal, s a többi nő vele együtt vonaglik a földön és üvölt, gyakorlatilag megélik vele a fájdalmát, elvesznek belőle és itt már megérezheti, hogy ebben a közösségben soha nem lesz szánalom együttlét vagy magány. 

 

Negatív 2. kör, válaszok:

• Én szeretem, ha van üzenete egy filmnek. Egy film végül is egy példázat…a példázatok okkal szólnak úgy, ahogy. Elég furcsa lett volna, ha Jézus is csak így dobálgatta volna a példázatokat üzenetek nélkül.

Merültek fel bennem kérdések: 

• A más kultúra mentség lehet-e erre, amit a nagyvilági erkölcsi nézetekkel - vallási tanokkal - vizsgálva tudatlanságnak mondanánk?

• Lélek nélkül ilyen hazug világot teremtünk magunk köré? És ez akár a film alkotóira vonatkoztatva is megjelent bennem...

ÉRTÉKELÉS

Gabi: 62% Maradandó filmélmény (Taxidermia, Apocalypto )

Eszter: 90% - Haneke filmjei, Trier: Dogville, A Babadook

A vitáról készült videó itt tekinthető meg:

NEF élménymutatók | TOP filmes lista: https://goo.gl/ymQavP

Írd meg kommentben, hogy melyik oldallal értesz egyet?

Kövess minket facebook-on is: https://www.facebook.com/neztemegyfilmet/

Két nézőpontból vizsgáltuk meg a Joker filmet. Az első Csabi, mit az alábbi cikkben olvashatsz, míg a másik Gabi, aki a cikk alján lévő elhelyezett videóban fejti ki véleményét. Te melyikkel tudsz azonosulni?

Joker (2019): ambivalens érzésekkel vártam a filmet, hiszen a popkultúrába beivódott karakter iránti mérhetetlen rajongást mindig is túlzónak, túlmisztifikáltnak éreztem. Úgy gondolom ehhez nagymértékben hozzájárult Heath Ledger tragikus halála, amely az egekbe emelte a karaktert. Természetesen az egy nagyszerű alakítás volt, de nem több annál.

A Joker viszont nagyon tetszett, sokkal jobb, mint amire számítottam. Todd Philips filmje egy egzisztenciális dráma, amelybe remekül illeszkedik a pszichothriller alműfaja. Egy perifériára szorult, szinte csak vegetáló fickó hányattatásai állnak a középpontban, aki próbál valahogyan megélni. A kiindulás nekem működik, Arthur Fleck tényleg egy kiszolgáltatott emberként jelenik meg, akinél persze már itt látszódik, hogy pszichotikus, és nehezen tud beilleszkedni a társadalomba. Abba a társadalomba, amelyet a rendező némileg leegyszerűsítve, bár hangsúlyos ecsetvonásokkal mutat be nekünk.

A Joker azért is jó, mert ugyan didaktikus a társadalomképe, de mindez azért van, mert az a szituáció áll fenn, ahol már tényleg csak egy kis szikra kell, hogy lángra lobbanjon a gazdagok és szegények, elnyomók és elnyomottak közti állapot. Na meg persze azért, mert egy periférián élő ember szemszögéből van elmesélve a sztori. A film karakterdrámája egyenletesnek mondható, folyamatosan látható, ahogyan Arthur Fleck egyre inkább veszti el a lába alól talajt. Itt róható fel némi hiba, hiszen a végére már kezd repetitívvé válni ezen jelenetek sora.

Mégis élvezhető, hiszen Todd Philips remek arányérzékkel vegyíti az egzisztenciális részeket a pszichothrillerrel, aminek köszönhetően nincs üresjárat a filmben. A cselekményvezetés tehát elsőrangú, következetesen és egyenletesen halad a végkifejlet felé. Egy-két jelenet talán feleslegesen túlhúzott, és volt, ami kicsit didaktikus, mégis összességében a film stílusa oldja ezeket túlzásokat.

Todd Philips stílusát jelentősen támogatja a film nagyszerű vizuális stílusa, amely plasztikusan jeleníti és idézi meg a 70-es évek végi, 80-as évek eleji Amerikát. A fülledt, mocskos utcák ábrázolása nagyfokú realitást ad a Jokernek. Külön kiemelném a film nyomasztó és komor hangulatát, amelyet csak tovább erősít a néhol felbukkanó fekete humor. Ez még inkább lök egyet a nézőn lefelé, akinek valószínűleg nincs jó kedve, miközben a Jokert nézi.

Hiába egy bohóc a főszereplője, ez a bohóc egy beteg, frusztrált és szociális képességeiben visszamaradt figura, mégis, az elején együtt tudunk érezni vele, mert láthatóan igyekszik beilleszkedni. A társadalom azonban már annyira romlott, és nem törődik a periférián élőkkel, hogy nem képes befogadni őt.

Nekem azért tetszik a karakterdráma, mert ugyan jogosnak érezzük Fleck dühét, a film – az előzetes kritikák fanyalgása ellenére – nem dicsőíti az erőszakot, nem akar felbujtani senkit. Amíg ő egyre erősebbnek érzi magát, a néző úgy veszíti el fokozatosan a vele való szimpátiát. Ugyan erőszakos a Joker, de az erőszak realista, hiszen váratlanul, szinte felvezetés nélkül robban ki.

Nem lehet elmenni szó nélkül a Joker kiváló filmes idézetei mellett sem. Egyrészt már magában az atmoszférateremtésben tetten érhető az idézés, hiszen nagyszerűen használja fel például a 70-es és 80-as évek amerikai filmjeinek, köztük a Taxisofőrnek a hangulatát. Scorsese klasszikusa egyszer egy konkrét jelenetben is megelevenedik, illetve egy másik, méltatlanul keveset emlegetett Scorsese alkotás, A komédia királyára is utalást találhatunk. Meg persze benne van Robert De Niro, aki ezeknek a filmeknek a főszereplője. Emellett több műből is merít a Joker, de mindezt ízlésesen teszi.

Aminek viszont leginkább köszönhető Philips művének sikeressége, az Joaquin Phoenix. Phoenix zseniálisan vezeti végig Arthur Fleck tébolyultságának folyamatát. Apró rezdülésekkel, illetve a testével is kiválóan érzékelteti egy szánalomraméltó, nagyon emberi, nagyon esendő figura megőrülésig vezető folyamatát. Na és persze, az a nevetés elképesztő! Precízen kidolgozott figura Arthur Fleck, Phoenix egyszemélyes showja képes elvinni a hátán a filmet, sőt!

Mindent összevetve, vannak hibái a Jokernek, néhol didaktikus a rendezése és a forgatókönyv egynémely mondata papírízűen hat, azonban egy remek és átgondolt víziót képes erőteljesen felmutatni, reflektálva korunk pattanásig feszült helyzetére. Ezt egészíti Joaquin Phoenix parádés alakítása.

És itt pedig Gabi véleménye:

NEF élménymutatók | TOP filmes lista: https://goo.gl/ymQavP

Írd meg kommentben, hogy melyik oldallal értesz egyet?

Kövess minket facebook-on is: https://www.facebook.com/neztemegyfilmet/