Jennifer Lawrence új filmje közepesen nyitó hétvégével kezdett hazánkban, a második hétvégére pedig átvette a vezetést a Valami Amerika 3 elől. A színésznő így tovább erősítette, hogy igen népszerű a magyar mozilátogatók körében.
Elöljáróban azt érdemes tudni a filmről, hogy Az éhezők viadala (The Hunger Games, 2012-2015) filmsorozat három részét is jegyző Francis Lawrence dirigálta a Vörös verebet. Egyébiránt Jason Matthews azonos című bestselleréből készült a film, ami számunkra különösen kedves abból szempontból, hogy nagyrészt Budapesten forgatták. Fővárosunk pedig a megszokotthoz képest most nem egy másik várost, hanem önmagát “alakítja”.
Több magyar színész is szerepelt benne.
Anger Zsoltnak közös jelenete is volt Jennifer Lawrenccel
és teljesen nagyon jól helytállt a hollywoodi színésznővel. Kisebb verőlegény szerepekben feltünt még: Szabó Simon és Árpa Attila.
A film főhőse (Jennifer Lawrence) Dominika Jegorova rákényszerül, hogy az orosz hírszerzés kötelékébe szegüljön. A Verébiskolába kerül, ahol megtanulja, hogyan használja akár a testét is információk megszerzésére. Miután kikerül onnan első feladataként fel kell vennie a kapcsolatot Nathaniel Nash (Joel Edgerton), amerikai hírszerzővel, aki éppen a saját, magas katonai rangot betöltő téglájával próbálja felvenni a kapcsolatot.
Könyvvel való összevetés röviden: az, ami a regény sava-borsát adja, az ebből a filmből kimarad. Ezek pedig a precízen felépített hírszerző módszerek és fedett találkozók. Egyébiránt nincs elég idő kibontani Dominika és Nate kapcsolatát kibontani a filmben, a regényben viszont mindkettejük motivációja komplex. Ráadásul az orosz téglával is bensőséges kapcsolatot alakítanak ki. Emellett a főhősnő szinesztéziás, vagyis akaratlanul képes színeket társítani betűkhöz, számokhoz, ami a kémkedésben igen jól jön.
Nagyon szépen, szabályosan építkező 3-as tagolású “Eleje” “Vége” “Közepe” szerkezezete van a történetnek. Eleinte hétköznapjaiban ismerjük meg a főszereplőnőt. Utána különös helyzetbe kerül. Megnézzük ott, hogy állja meg a helyét… sodródik egy nagyobb küldetés felé… megkapja a küldetést.. elkezd rajta dolgozni. Van egy pont a film közepe fele, amikor megújul a történet de nem vált irányt. A végén pedig egy jó lezárást kapunk, kellően jól felépített csavarral és jól befejezett cselekményszálakkal. A film első kb. negyven-hatvan perce remekül indul, utána a szerelmi szál kidolgozatlansága miatt a közepe visszavesz. Egyébiránt a fordulatok a helyén vannak, néha nehéz eldönteni, hogy egy-egy karakter kivel van, vagyis kimondható, hogy...
...egyáltalán nem kiszámítható a cselekménye.
Nincsenek hatalmas mélységekben kiépítve a karakterek. Nincs nagyívű jellemfejlődés. Dominika végig határozott és erős, aki tűri a sors csapásait és kezébe veszi az elé kerülő konfliktusok megoldását. Nate-et egy kicsit rejtély veszi körül, de abszolút jó lelkű és a szakmájában ügyes.
A regény hibáját “megőrzi” a film: fekete-fehér karakterek vannak, ráadásul az oroszok nem éppen a legjobb színben feltüntetve.
Hibának róható fel, hogy Dominikát már az elején egy elég erőszakos egyénnek mutatják (mankóval való szétverés), utána mégis szárnya szegett madárként viselkedik.
Nate - a regénnyel ellentétben - epizódszereplő csupán, jólelkű és határozott, a munkáját jól csinálja.
Mondhatnánk, hogy a film játszik a műfajokkal, de nem. Erotikus thriller is próbál lenni kicsit, de pl. éppen a legrosszabb pillanatban vesz vissza (Nate és Dominika szexjelenete). Inkább kémthriller a film, explicit erőszak jelenetekkel teletűzdelve, helyenként van feszültség, de nincs hátborzongató atmoszféra. Ettől függetlenül tökéletesen idézi meg a korunkat, néha nem is tudjuk eldönteni a 80-as években vagy napjainkban vagyunk.
Parádés díszleteket látunk.
A manipulációs ötlet egyébiránt érintőlegesen sok filmben felbukkanó téma, de ennyire erre építkező alkotás kevés van, így erről nézve kifejezetten újszerű. A politikai kémes irányzata már egy sokkal megszokottabb, többször látott elem… sajnos ez nagyobb részben is szerepel ebben a filmben
A film brutálisan és nyersen jeleníti meg az erőszakot, mind az erotikát, mind a bántalmazásokat. Ezek a jelenetek kegyetlenségük miatt mind kiemelhetőek. Nem egyszer akad, olyan, hogy el kell pillantanunk a képről egy kis időre.
Érzelemben, viszont kifejezetten hiányos a Vörös veréb.
A kulcsérzelem talán a kegyetlenség. Politikai játszmák folynak, melyek nem igazán foglalkoznak az érzelmekkel. Az előzetes alapján azt hihetnénk, hogy akció dús manipulációs erotikus thrillert kapunk és hamar várhatnánk a kulcsérzelemre az “izgalmat”, de a film nem igazán választ magának kulcsérzelmet főként a racionalitás uralja.
"Minden ember a saját vágyainak kirakósa.”
- hangoztatja a film többször is. Ha valaki megtanulja a vágyainkat megadni nekünk, akkor az az orrunkon keresztül vezethet minket.
Jó témafelvetés, izgalmas de a film kb. csak az első 30%-ában foglalkozik igazán ezzel, utána szinte teljesen elengedi és egy politikai kémes morális kérdést kezd boncolgatni, ami kevésbé eredeti, mint a manipulációs de attól még továbbra is érdekfeszítő.
Sajnos kevéssé foglalkozik a film a kémhálózatok felépítésével, nem látunk be igazán a kulisszák mögé, így nem is igazán tudunk aktuális, akár politikai üzeneteket levonni. A sztereotip orosz jellemzés megvan, bár én magam elképzelhetőnek tartom, hogy ez hellyel-közzel, de így folyik a valóságban is.
Jó film, a kémműfajt nem váltja meg, viszont nem is célja. A fordulatai rendben vannak, kevés benne az üresjárat, vagyis működik.
NEF élmény mutató: 73 %
Mafab adatlap: itt
Írd meg kommentben, hogy te milyen manipulációs témával foglalkozó filmeket ismersz!
Kövess minket facebook-on is: https://www.facebook.com/neztemegyfilmet/
Nézd meg a filmről készített NEF video kritikánkat is.
